MES�K A mag�nyos t�nd�r Egyszer volt, hol nem volt, T�nd�rorsz�g k�zep�n �lt egy mag�nyos t�nd�r. Senki sem bar�tkozott vele, mindig egyed�l volt. Elhat�rozta, hogy õ bizony bar�tot szerez mag�nak. Az �llatokkal kezdte. Az erdõben �ssze is tal�lkozott egy m�kussal, aki �ppen di�t �s mogyor�t gyûjt�tt t�lire. A t�nd�r odavar�zsolta az erdõ �sszes di�j�t �s mogyor�j�t. A m�kus nemhogy �r�lt volna, ink�bb m�rges lett, hiszen õ szeretett gyûjteni. Ezut�n a t�nd�r m�shol pr�b�lkozott. Egy kicsit tov�bb ment, �s megpillantott egy fav�g�t. Neki is var�zsl�ssal akart seg�teni, �gy azonnal kiv�gta az erdõ �sszes f�j�t. A fav�g� nem �r�lt ennek, mert most m�r neki nem maradt semmi munka. Mit fog õ ezut�n kiv�gni? A t�nd�r arra gondolt, hogy m�r csak a t�nd�rt�rsai maradtak h�tra, akikkel bar�ts�got k�thetne. Amint ezen b�slakodva ballagott nagy T�nd�rorsz�g fel�, egyszercsak s�r�st hallott. A hang ir�ny�ba sietett, s egy kis t�nd�rt tal�lt az �t sz�l�n. Megk�rdezte tõle: - Mi�rt s�rsz, ki b�ntott? - Elt�vedtem, �s nem tal�lom a hazafel� vezetõ utat! - mondta a kis t�nd�r. - �n majd hazaviszlek a sz�leidhez! - vigasztalta a m�sik. �tk�zben nagyon sokat besz�lgettek �s nevetg�ltek. Mielõtt bealkonyodott haza is �rtek. M�r nagyon agg�dtak a kis t�nd�r sz�lei. Sz�pen megk�sz�nt�k, hogy visszak�s�rte a kis tekergõt. Az�ta a k�t t�nd�r elv�laszthatatlan bar�t lett, s m�g ma is egy�tt seg�tik az emberek �s az �llatok munk�j�t apr�bb var�zslatokkal.