�prily Lajos

EMBEREK

K�z�tt�nk j�rnak - j�l ismerheted -
b�szk�n, fennk�lten, mint az istenek,
kikkel k�l�nben gyakran �rtekeznek;
t�ged, k�sz�nd meg, hogyha �szrevesznek.
De ezt nekik meg kell bocs�tanod,
m�st szomjaznak, a f�nyont� napot;
szem�k kib�rja nem k�pr�zva, b�tran -
�s lenn cs�szk�lnak itt a f�ld por�ban.

S k�z�tt�nk j�rnak - h�tha ismered? -
szel�d, cs�ndben mereng� emberek.
Lehajtott fejjel, b�san, szenved�n
a porba n�znek �nfeledt-mer�n.
A hangjuk halk, a l�pt�k ingatag,
megannyi f�lszeg, �lmod� alak,
szem�k csak rejtve, n�ha-n�ha lobban -
s ott j�r a lelk�k fenn a csillagokban.