|
|
|
|
|
MESÉK
A magányos tündér Egyszer volt, hol nem volt, Tündérország közepén élt egy magányos tündér. Senki sem barátkozott vele, mindig egyedül volt. Elhatározta, hogy õ bizony barátot szerez magának. Az állatokkal kezdte. Az erdõben össze is találkozott egy mókussal, aki éppen diót és mogyorót gyûjtött télire. A tündér odavarázsolta az erdõ összes dióját és mogyoróját. A mókus nemhogy örült volna, inkább mérges lett, hiszen õ szeretett gyûjteni. Ezután a tündér máshol próbálkozott. Egy kicsit tovább ment, és megpillantott egy favágót. Neki is varázslással akart segíteni, így azonnal kivágta az erdõ összes fáját. A favágó nem örült ennek, mert most már neki nem maradt semmi munka. Mit fog õ ezután kivágni? A tündér arra gondolt, hogy már csak a tündértársai maradtak hátra, akikkel barátságot köthetne. Amint ezen búslakodva ballagott nagy Tündérország felé, egyszercsak sírást hallott. A hang irányába sietett, s egy kis tündért talált az út szélén. Megkérdezte tõle: - Miért sírsz, ki bántott? - Eltévedtem, és nem találom a hazafelé vezetõ utat! - mondta a kis tündér. - Én majd hazaviszlek a szüleidhez! - vigasztalta a másik. Útközben nagyon sokat beszélgettek és nevetgéltek. Mielõtt bealkonyodott haza is értek. Már nagyon aggódtak a kis tündér szülei. Szépen megköszönték, hogy visszakísérte a kis tekergõt. Azóta a két tündér elválaszthatatlan barát lett, s még ma is együtt segítik az emberek és az állatok munkáját apróbb varázslatokkal.
|
|
|
| | | |