A rgi hz kszbn...
Kezembe ejtve homlokom
lk a korhadt kszbn.
Te rgi hz, elmlt idmet
ksznm nked, rgi udvar.
Ksznm nked rgi udvar
a fk alatt a lenge imt,
a kis padot, a szp lugast,
amit befontak gak, indk.
Ksznm nked rgi udvar,
a bvcskt, a kergetsdit,
a kislenyt, amint vigyzva
egy nagy fa melll leskeldik.
Ksznm nked, rgi hz,
- Ez minden, ami megmaradt -
a nyilakat, a j parittyt,
az els leltt madarat.
, ksznm, szelid anymat,
amint gymlcst osztogat,
a btymat, a kt nnmet,
s ksznm a hgomat.
Ksznm nked rgi hz,
- ksznni valm annyi van -
ksznm halott apmat,
ki gy szlt hozzm: kisfiam!
Mindent elvesztve, frfi-szvvel
ksznm nked, ksznm,
hogy megengedted, hogy mg egyszer
leljek itt a kszbn.
gy ltszik, az letben minden
valamilyen lthatatlan ram
percmutatja szerint trtnik:
egy pillanattal elbb sem lehet “dnteni”,
csak amikor a dolgok s helyzetek
nmaguktl dntenek…
Az let dnt, meglepen s gynyren…
s akkor minden olyan egyszer s termszetes.”
(Mrai Sndor: Az igazi)
Gynyr az, ha az ember clba lt,
S elri azt tzn-vzen t.
Az letben boldog csak akkor lehetsz,
Ha szved annak adod, kit igazn szeretsz.
Ha majd az letben fj valami nagyon,
Ne mond el senkinek, Nehogy kacagva lgy.
Borulj egy prnra egy csendes jszakn,
Ott srd ki magad szvbl, igazn.
Meg kell tanulni trni s szenvedni,
Kell tanulni srni, feledni, nevetni.
Csaldni kell szzszor s ezerszer
Hogy boldogok lehessnk egyetlen egyszer
|