Ker�nyi Frigyes
Az erdei lak

Erd�s ormok alj�n, v�lgyi s�k felett
Siet� kis csermely kunyh�hoz vezet.
A kunyh� led�lne, hogyha r�gi f�k,
R�gi ismer�i, nem t�masztan�k;

K�m�nyen a fecske bizton sz�ll bele,
Hisz csak olykor-olykor f�st�l t�zhelye.
Ily szeg�ny tany�hoz minek a s�v�ny?
Csak az�rt, hogy �gas-bogas tetej�n
Elmulasson egy-k�t j�kedv� mad�r,
Mely a t�ske k�zt is f�ty�r�szve j�r.

A tavasznak m�g csak els� h�re j�tt,
S a vityill� n�pe m�r kik�lt�z�tt, -
S�r� gyermekest�l k�nn lesz alkonyig.
Zugban a komondor m�lyen aluszik.
K�zelebb csak, �des zeng� madarak,
�res a h�z, meg nem h�bor�tanak.
K�sz�lj �j dalokra, kicsi zenekar,
A tavasz ha elj�, sz�p zen�t akar;
N�pszer� kir�ly az, merre csak halad,
Ily szeg�ny tany�kat is megl�togat.