A r�gi h�z k�sz�b�n... 
 
  Kezembe ejtve homlokom
�l�k a korhadt k�sz�b�n.
Te r�gi h�z, elm�lt id�met
k�sz�n�m n�ked, r�gi udvar.

K�sz�n�m n�ked r�gi udvar
a f�k alatt a lenge im�t,
a kis padot, a sz�p lugast,
amit befontak �gak, ind�k.

K�sz�n�m n�ked r�gi udvar,
a b�v�csk�t, a kerget�sdit,
a kisle�nyt, amint vigy�zva
egy nagy fa mell�l leskel�dik.

K�sz�n�m n�ked, r�gi h�z,
- Ez minden, ami megmaradt -
a nyilakat, a j� paritty�t,
az els� lel�tt madarat.

�, k�sz�n�m, szelid any�mat,
amint gy�m�lcs�t osztogat,
a b�ty�mat, a k�t n�n�met,
�s k�sz�n�m a h�gomat.

K�sz�n�m n�ked r�gi h�z,
- k�sz�nni val�m annyi van -
� k�sz�n�m halott ap�mat,
ki �gy sz�lt hozz�m: kisfiam!

Mindent elvesztve, f�rfi-sz�vvel
k�sz�n�m n�ked, k�sz�n�m,
hogy megengedted, hogy m�g egyszer
le�ljek itt a k�sz�b�n.

Gy�ny�r� az, ha az ember c�lba l�t,

S el�ri azt t�z�n-v�zen �t.

Az �letben boldog csak akkor lehetsz,

Ha sz�ved annak adod, kit igaz�n szeretsz.

Ha majd az �letben f�j valami nagyon,

Ne mond el senkinek, Nehogy kacagva l�gy.

Borulj egy p�rn�ra egy csendes �jszak�n,

Ott s�rd ki magad sz�vb�l, igaz�n.

Meg kell tanulni t�rni �s szenvedni,

Kell tanulni s�rni, feledni, nevetni.

Csal�dni kell sz�zszor �s ezerszer

Hogy boldogok lehess�nk egyetlen egyszer